Ezt a technológiát az olaszok, franciák, spanyolok és latinok adaptálták, és zsaluziának nevezték.
Az első redőny, amely már hasonlított a mai változatokra, 1802-ben került kifejlesztésre egy párizsi asztalos, Choco által.
Németországban, Esslingen városában az asztalosok 1854-ben olyan redőnyt fejlesztettek ki, amely működési elvét tekintve megegyezik a mai faredőnyökkel.
A technológiát Magyarországra is elhozták, és kezdetben "rolóként" emlegették a redőnyt.
Az árnyékolók népszerűsége egészen a második világháborúig tartott.
Az 1960-as években az állami szektor próbált előregyártott termékekkel ellátni a piacot, de gyenge minőségben.
Gazdasági okok miatt betiltották a fából készült redőnyök gyártását.
Megjelentek az első műanyag redőnylécek.
Sajnos a redőnyek szakszerűtlen beépítése hibás működést eredményezett.
Később megjelentek a mini-redőnylécek, amelyek utólagos felszerelést tesznek lehetővé.
A 80-as és 90-es években Magyarországon jelentős minőségbeli javulást hozott a német import alapanyagok felhasználása.
Az alumínium redőnyök terjedése az alu redőnyök sokoldalúságának köszönhető.
Az redőnytengelybe helyezhető csőmotorok megjelenése új dimenziókat nyitott az árnyékolástechnikában.